Az
Elizabeth musicalben elhangzott dalok:
A
Bellaria erkélyén, Bécsben
A betegség
A magyar összeesküvés
A vidám apokalipszis
Ahogy az ember gondolja
Ahogy azt az ember gondolja
Az már nem én lennék!
Az új kollekció
Bennem mint a tükörben
Császárnénk csak ringatózzék
Drága rokonaim!
Egy házasság állomásai
Éljen!
Elpirulni, ó, itt az nem való
Emlékezz rá, táncba mentünk
Epilógus
Giccs
Gyűlöld!
Hogyha kell egy tánc
Idegklinika
Lehull a fátyol
Ma
nagyot nőtt az árnyék (teljes
verzió Jocinak)
Mama, hol vagy
Mert egy császárnénak illik
Mért hív e régi dal most?
Minden kérdés elhangzott
Mindenkinek érdeme szerint
Mint két gálya
Mint te
Nem én lennék
Nem illik
Nyisd ki , Elisabeth
Nyugtalan évek
Prológus
Semmi se nehéz
Semmi, de semmi
Sirató
Tej
Útvesztő
minden út
Vadászat
Vagy ő, vagy mi
Végső
tánc
..................................................................................
Végső
tánc
Jól ismert, régi téma, nekem új csupán -
két férfi küzd egy nőért, téged kíván!
El is dőlt a párharc, kitaszítottál,
esküvődőn vendég lettem már!
Ám
nem más ez, csak látszat, jössz még hozzám,
tán hű vagy férjedhez, de vágyódsz rám!
Öleled majd olykor - az is nékem szól,
hová vezet mindez, érzed jól!
Az
utolsó, a haláltánc,
az nékem jár csupán!
A végső tánc, a végső tánc -
azt vélem is járod ám!
Már
fáradt lesz az óra, romlott a bor,
a tükrök közt a csarnok már szinte forr!
Csupa bámész népség röhög, összesúg,
lesik éhes szemmel randevúnk!
A
haláltánc, a végső tánc
az nékem jár csupán!
A végső tánc, a haláltánc -
azt vélem is járod ám!
Minden
éjszaka mélyén
leslek vigyázva én,
én, a legnagyobb vesztes,
nyerek majd könnyedén!
A
haláltánc, a végső tánc
az nékem jár csupán!
A haláltánc, a végső tánc -
azt vélem járod ám!
A
haláltánc, a végső tánc
az nékem jár csupán!
A haláltánc, a végső tánc
azt vélem járod ám! vége már!
A
haláltánc, a végső tánc,
az néki jár csupán!
Az
utolsó, a haláltánc, a haláltánc, a végső tánc -
azt vélem járod ám!
szövegíró
: magyar fordítás:
Müller Péter Sziámi
kiadó : PolyGram
..................................................................................
Útvesztő
minden út
Útvesztő minden út, minden csak visszajut,
nincs nappal, hogyha éjjel nem jön!
Nézd
az árnyakat, sors drótján ránganak
mily büszkén, mégis mily esendőn!
Keres
engem minden lélek, rám vár minden árny,
énhozzám tér csak vissza minden!
Nevemet
tán csúfnak hallod, mégis szép vagyok
annak, ki elvágyódik innen!
Úgy
nézem mindet, hogy jó sok még a munkám!
Igen,
de itt vagy Te, és eljössz, mikor már éppen unnám!
Amióta
téged nézlek, fényed elvakít,
káprázat bénít immár engem!
Melegedni
volna kedvem nálad egy kicsit,
bánom, hogy hűvösnek kell lennem!
Az
a tény, hogy máris kissé vonz a földi lét,
mért állnék vonzásodnak ellen?
Veszélyes
érzés, fáj már mindenképpen,
hóhérnak lennem, bár hősszerelmest játszom éppen!
De
a sorsunk úgy van írva, Néked jönni kell,
nékem meg várni Rád...
Tudom,
a dolgok rendje az, hogy végül megszeress,
örökre Úrnőm légy az éjben!
..................................................................................
Ma
nagyot nőtt az árnyék
Halál:
Jó, hogy végre szólhatunk! Lásd,
jó, hogy újból látjuk egymást,
hisz ismersz! Ugye ismersz?
Emlékezz,
mint apró gyermek -
arra kérsz, ígérjem meg,
hogy többé el se hagylak!
Rudolf:
Nem feledtem én a képet -
féltem én, s te mindig mondtad,
eljössz, mikor hívlak téged!
Halál:
No lásd, segítek én!
Együtt:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
de az őrült világ nem lát már!
A
patkányfogó jár még,
megy a tánc az arany borjúnál!
De
nagyot nőtt az árnyék -
ez a vége már, az éjfél közel jár!
Rudolf:
Fáj, hogy kezem meg van kötve,
látom én, hogy mint megy tönkre,
mint zuhan a pusztulásba az élet -
fáj és félek!
Halál:
Nincs is ennél néked rosszabb,
hiszen tétlen kell most nézned azt,
hogy Földed elkárhozhat!
Rudolf:
Ez nekem nagyon fáj!
Együtt
+ Haláltáncosok:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
jön egy újabb kemény költemény!
Az
ördögcsapda jár még
de az ember vak, s így nincs remény!
Hisz
fölé nő az árnyék -
közel már a vég,
hát mért nem kiált még?
Halál:
Mi fog vissza hát?
Hatalom
kell neked!
Ragadd
meg hát!
Tedd
önvédelemből!
Rudolf:
Mily tett!
Együtt
+ Haláltáncosok:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
jogos önvédelem már, csak lásd!
Hisz
tudjuk, kész a játék,
s e népség ebből mit sem lát,
de nagyot nő az árnyék -
császár légy, Rudolf,
s a végzet elé vágj! |