| AZ ESŐ ÉS ÉN:
Az eső ezer szöget ver rám
Szöget üt a szélben síró fán
Rám szegezi bánat terhét
De te nem jössz, hogy levennéd
Az eső csak hull, egyre hull Feketén
dobol a ház falán
Ablak szemek könnyeznek dalán
Rám zárja a magány ajtaját
De te nem jössz, hogy kinyitnád
Az eső csak hull, egyre hull
Ha az esőt szerteoszlatnád
Mint egy virág, úgy hajolnék rád
Az eső kopog szívem helyén
Sötét von falakt körém
Megvakítja éjszakámat
De te nem jössz, hogy fényt lássak
Az eső csak hull, egyre hull
Ha az esőt szerteoszlatnád
Mint egy virág, úgy hajolnék rád
Az eső ezer szöget ver rám
Szöget üt a szélben síró fán
Rám szegezi bánat terhét
De te nem jössz, hogy levennéd
Az eső csak hull, egyre hull
|