Genesis:

A megfelelő minőségű lejátszás érdekében a lassúbb internettel rendelkezőknek javasoljuk, hogy állítsák meg a videót egy pár másodpercre, hogy a streaming flash file előre betöltődhessen.

Genesis:

A Genesis 1967-ben alakult angol rockegyüttes. Világszerte mintegy 150 millió eladott albumukkal minden idők harminc legtöbb albumot eladó zenésze között vannak. Az együttes legismertebb felállása: Peter Gabriel- ének, fuvola Steve Hackett- gitár Mike Rutherford - basszusgitár, gitár Tony Banks - billentyű, gitár Phil Collins - dob, ének

Pályája kezdetén a Genesis az 1960-as évek többi popzenekarához hasonlóan egyszerű, gitárközpontú dalokat játszott. Az 1970-es években progresszív rockot játszó együttessé váltak, dalaik szerkezete és hangszerelése összetett, koncertjeik pedig valóságos színházi előadások voltak. Ezt a második szakaszt hosszú, többtételes kompozíciók jellemzik, mint amilyen a 23 perces Supper's Ready vagy az 1974-es The Lamb Lies Down on Broadway című koncept album. Az 1980-as évektől kezdve a szélesebb közönség számára is könnyebben befogadható, melodikus popzenét játszanak; ennek köszönhetően 1980-as Duke című albumuk a brit listák élére került, az 1986-ban megjelent Invisible Touch című dal pedig egyetlen amerikai listavezető kislemezük lett. Az együttes történetében többször forultak elő tagcserék. Phil Collins – aki eredetileg dobos volt – 1975-ben Peter Gabriel énekes helyét vette át. Az 1997-es Calling All Stations című albumon pedig Ray Wilson énekelt. Utóbbi sikertelenségére hivatkozva az együttes tagjai határozatlan időre beszüntették a Genesis működését. 2006 októberében Collins, Rutherford és Banks újra összeállt egy világkörüli turné erejéig.

.............................................................................................................................

A Genesis története az 1960-as évek második felében kezdődött, amikor Peter Gabriel és Tony Banks a godalmingi Charterhouse School diákja volt. A The Garden Wall és a The Anon nevű zenekarokból létrejött új együttesben Gabriel énekelt, Banks billentyűs hangszereken játszott, Anthony Phillips gitározott, Mike Rutherford basszusgitározott és gitározott, Chris Stewart pedig dobolt. Az együttes első albuma 1969-ben jelent meg From Genesis to Revelation címmel. Producere Jonathan King, a Charterhouse egy korábbi diákja volt, aki már kiadott egy kislemezt, Everyone's Gone to the Moon címmel. Az együttest Genesisnek nevezte el, mert velük kezdte produceri karrierjét. Az albumot a Decca Records adta ki. A felvételek idején Stewart helyét John Silver vette át. Az együttes ekkoriban olyan dalokat vett fel, melyek stílusukban a Bee Geest (King egyik kedvencét) és a Beatlest idézték. King úgy válogatta össze a dalokat, hogy egy koncept albumot kapjon belőlük, majd vonósokkal egészítette ki a hangzást.

A második album, az 1970-ben megjelent Trespass felvételei előtt John Mayhew lett az együttes új dobosa. Az együttes a Charisma Recordsszal kötött szerződésig csak néhány alkalommal koncertezett. Ezután viszont lelkes rajongótáborra tettek szert fellépéseikkel, melyeken gyakran sötét hangulatú, baljós dalokat játszottak. A Trespass az 1970-es években készített albumok előképe: a hosszú, gyakran többtételes és a rövid, humoros dalok a King Crimson, a Yes és a Gentle Giant stílusát idézik. A Trespass a progresszív rock több „hagyományos” kellékét tartalmazza: az összetett hangszerelés és a gyakori tempóváltások a következő albumok fontos elemeivé váltak. További különlegesség volt, hogy a legtöbb zenekarral ellentétben nem a pentaton (ötfokú) skálát használták. Ezt a módszert a későbbiekben is alkalmazták. A Trespass legfontosabb dala a kilenc perces The Knife, amit Gabriel (az erőszakmentesség támogatója) egy Mahatma Gandhiról szóló könyv nyomán írt meg. Egészségi problémái és lámpaláza miatt Anthony Phillips 1970-ben otthagyta az együttest. Később több, középkori ihletésű albumot vett fel, The Geese and the Ghost című albumán pedig Phil Collins is énekelt. Phillips-el egyidőben távozott Mayhew is. Phil Collins 1970. augusztus 4-én csatlakozott a Genesishez, miután a Gabriel szülei házában tartott meghallgatáson lenyűgözte a zenekart. Ezután kvartettként folytatták, de tovább keresték Phillips utódját. 1970 végén Steve Hackett, a Quiet World korábbi gitárosa hirdetést adott fel a Melody Makerben. Hackett elment a Genesis egyik koncertjére, ahol műsoruk elnyerte tetszését. Az együttesnek tetszett a hirdetés hangvétele, a szülei lakásán tartott találkozó után pedig Hackettet a zenekar tagjává fogadták.

1970-1975 Collins és Hackett először az 1971-es Nursery Cryme című albumon szerepelt. Ezen hallható az epikus The Musical Box . Következő albumuk, a Foxtrot 1972 októberében jelent meg; ezen szerepel "az együttes egyik legjobb munkája", a 23 perces Supper's Ready. Az olyan dalok, mint az Arthur C. Clarke inspirálta Watcher of the Skies tovább növelték dalszerzői és előadói tehetségüket. Gabriel feltűnő, teátrális színpadi előadásmódja - melynek szerves része volt a többszöri jelmezváltás és a dalokhoz kapcsolódó történetmesélés - az 1970-es évek legnépszerűbb rockzenekarai közé emelte az együttest. 1973-ban jelent meg a Foxtrot turnéján rögzített Genesis Live.

1973 novemberében jelent meg a Selling England by the Pound, amit a rajongók és a kritikusok is kedvezően fogadtak. Egy elemző szerint Gabriel tisztában volt azzal, hogy a dalszövegek és hivatkozások egy része az amerikai közönséggel szembeni elfogultságot sejtetett. Ezt azonban szerette volna elkerülni, ezért azt javasolta, hogy az album címe legyen Selling England by the Pound, ami a Munkáspárt akkori szlogenjére utalt. A Firth of Fifth és az I Know What I Like (In Your Wardrobe) a Genesis koncertjeinek állandó darabjaivá vált. Hackett ekkor kezdte használni a "tapping" technikát (amit általában Eddie Van Halennek tulajdonítanak) és a "sweep-pickinget", amit az 1980-as években Yngwie Malmsteen tett népszerűvé. Ez a két technika Dancing with the Moonlit Knight című dalban is hallható. 1974-ben az együttes egy még igényesebb projektbe kezdett, melynek eredménye a The Lamb Lies Down on Broadway című dupla koncept album lett. A korábbi albumokkal ellentétben ezen több rövid dal hallható, melyek átvezetésekkel kapcsolódnak egymáshoz. A történet Rael, egy New Yorkban élő puerto ricói fiatal spirituális útjáról szól, mely során a szabadságot és saját identitását keresi. Utazása során Rael több különös lénnyel találkozik, például a görög mitológiában szereplő Lamiával. A történetben sok különös helyzet adódik, a felvétel pedig sietve készült el, Gabrielnek nem volt ideje befejezni a dalszövegeket. Koncerteken mindig narrálta a történetet. Az albumot népszerűsítendő, az együttes világkörüli turnéra indult, és mivel koncept albumról volt szó, elejétől a végéig előadták. Az előadás közben Gabriel egy bábu társaságában jelent meg a színpadon, ami a főszereplő skizofréniáját jelképezte. A The Lamb Lies Down on Broadway nyomán a tagok kapcsolata megromlott, különösen Gabriel és Banks között. Gabriel egyedül írta a szövegeket, a zenét pedig a többiek nélküle szerezték. A turné után, 1975 augusztusában Peter Gabriel bejelentette, hogy kilép a Genesisből. Úgy érezte, hogy eltávolodott a többi tagtól, valamint házassága és első gyermekének születése is növelte a rá nehezedő nyomást. A Gabriel első, 1977-es albumán szereplő Solsbury Hill című dal az együttesből való kilépéséről szól.

.............................................................................................................................

1975-1977 Az együttes leendő új énekesek meghallgatásába kezdett, viszont nem volt ötletük, hogy pontosan milyet is keresnek. Csak abban értettek egyet, hogy nem akartak Gabrielétől túlzottan eltérő hangú énekest. Mivel Collins korábban már vokálozott és énekelt is az albumokon, ő kapta a jelentkezők elbírálásának feladatát. Egy későbbi interjúban így emlékezett: "Szerettem volna énekelni,... de nem akartam felvetni. Azt vártam, hogy a többiek kérjenek meg." "A gondolat, hogy énekes legyek, aki kinn riszálja magát, eleinte megrémített; az első feleségem viszont bátorított, ezért úgy gondoltam, működhet a dolog."

Az együttes vonakodva bár, de adott egy esélyt Collinsnak, így az 1976-os A Trick of the Tail című albumon Phil lett a Genesis énekese. Az új albumot a kritikusok kedvezően fogadták és többet adtak el belőle, mint az együttes korábbi munkáiból együttvéve. Az új producernek, David Hentschelnek köszönhetően a hangzás sokkal tisztább és egyszerűbb, mint a régebbi felvételeken. Az album sikerének másik kulcsa maga Collins volt, akinek a hangja "sokkal jobban hasonlított Gabrielére, mint Gabrielé." Az album sikere ellenére továbbra is koncertjeik bizonyultak a legnépszerűbbnek, melyekből már hiányzott Gabriel teátrális stílusa. Bár Collins meg tudott felelni énekesi feladatainak, szüksége volt egy második dobos segítségére is, miközben énekelt. Bill Bruford, a Yes és a King Crimson dobosa jelentkezett a feladatra, így a Genesis 1976-os turnéján ő dobolt. A turnéról filmfelvétel is készült, mely Genesis: In Concert címmel jelent meg. Ugyanebben az évben készült el az 1977-ben megjelent Wind & Wuthering című album. Ezen hallható a Blood on the Rooftops és az Afterglow, valamint a komplex, többtételes One for the Vine című dal. Az 1977-es turnén Chester Thompson dobolt, aki korábban már dolgozott a Weather Reporttal és Frank Zappával is. Collins előadásmódja alapvetően különbözött Gabrielétől, a régi dalokat pedig sokkal könnyedebben adta elő. Az 1982-ben, Milton Keynesben tartott újraegyesülési koncerten Gabriel azt mondta, hogy Collins jobban énekelte a dalokat, de sosem úgy, ahogy ő tette azelőtt...

.............................................................................................................................

1977-1980 A Wind & Wuthering megjelenésének idejére Steve Hackett kiábrándult az együttesből. Úgy vélte, hogy dalai közül túl keveset használnak fel, ezért az album egy negyedét követelte saját munkái számára. Az 1977-es Spot the Pigeon című EP megjelenése után Hackett kilépett a Genesisből. Az 1977-es turnén rögzítették a Seconds Out című koncertalbumot, ami Hackett utolsó közös munkája az együttessel. A stúdióban Rutherford vette át a gitárosi feladatokat, koncerteken pedig Daryl Stuermerrel felváltva játszott basszusgitáron és gitáron.

A Genesis trióként folytatta, amiről 1978-as ...And Then There Were Three... című albumuk címe is tanúskodik. Ezen tovább távolodtak a korábbi évek hosszú kompozícióitól, a Follow You, Follow Me című dal hatására pedig az album a Genesis első amerikai aranylemeze lett.Az 1980-ban megjelent Duke volt a Genesis első albuma, melyen Collins ugyanakkora métékben vette ki részét a dalok írásából, mint Banks és Rutherford. Míg az ...And Then There Were Three... csak próbálkozás volt, a Duke már valódi átmenetet képezett az 1970-es évek progresszív stílusa és az 1980-as évek popslágerei között. A későbbi Genesis-albumokon és Collins albumain is általánossá vált a dobgép alkalmazása. (forrás:Wikipedia) A történet ettől kezdve számunkra érdektelen...

.............................................................................................................................

The Musical Box (dalszöveg): Play me Old King Cole That I may join with you, All your hearts now seem so far from me It hardly seems to matter now. And the nurse will tell you lies Of a kingdom beyond the skies. But I am lost within this half-world, It hardly seems to matter now. Play me my song. Here it comes again. Play me my song. Here it comes again. Just a little bit, Just a little bit more time, Time left to live out my life. Play me my song. Here it comes again. Play me my song. Here it comes again. Old King Cole was a merry old soul, And a merry old soul was he. So he called for his pipe, And he called for his bowl, And he called for his fiddlers three. But the clock, tick-tock, On the mantlepiece - And I want, and I feel, and I know, and I touch, Her warmth... She's a lady, she's got time, Brush back your hair, and let me get to know your face. She's a lady, she is mine. Brush back your hair, and let me get to know your flesh. I've been waiting here for so long And all this time has passed me by It doesn't seem to matter now You stand there with your fixed expression Casting doubt on all I have to say. Why don't you touch me, touch me, Why don't you touch me, touch me, Touch me now, now, now, now, now...

 

Inspiráció:

Tinédzser éveim alatt egy elszigetelt, mégis pontosan behatárolható rétegzene tisztelője voltam. A hosszú évek során felhalmozódott zenei tudásanyagomnak köszönhetően ez napjainkra..- mit sem változott. Igyekeztem a végletekig beleásni magam a témába, hogy megismerhessem az általam őszintén bálványozott zenei korszak megannyi színét és árnyalatát. Ez az éra (1969-1975) egyszerre jelenti számomra a Rockzene születését és halálát. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy más időszakoknak nincsenek jó zenészei és felejthetetlen szerzeményei, ám ki merem jelenteni, hogy az általam preferált években kifejezetten egységesen csak kimagasló zenék születtek, mind a hangzás- és a dallamvilág tekintetében, nemutolsósorban a hangszerhasználatnak és hangtechnika megfelelő alkalmazásának köszönhetően. Folyt. köv. tovább az inspirációkhoz: Eric Burdon & War: Love is all around